Idd ki a piád végre Oda kell érned 7-re Te leszel a díszvendége A szokásos esti bálnak Hol a legszebb csajok várnak Ajtódnál sorban állnak Már nincsen semmi dolgod Csak az, hogy legyél boldog Hátradõlsz és mondod: Így képzeltem el Ez az, amire vártál Amit álmaidban láttál De ne feledd el, ami táplál, az pusztít el Eszed veszi az egész Semmi se hajt, csak a pénz Egyre többet kérsz Már nem tudod, mennyit érsz Fellegek közt élsz Nem látod merre mész És lelked mélyén az ûr Magába szív, legyûr A fáradt húr túlfeszül És akkor pattan el Mikor úgy érzed, hogy így jó A farkába harap a kígyó Ha elfeleded, ami táplál, az pusztít el Ami táplál, az pusztít el