Régen volt, valahol az ut véget ért, Régen volt, ma is minden perce elkisér. Akkor rank sütött a nap, és én megtalaltalak Akkor ugy ölelt a holnap, együtt igértünk a Holdnak szép jövõt. Álomkép, hogy majd egyszer ujra visszatérsz Ne igérd! A remény a szivem tépi szét. Hol van mar a régi nap, amikor ugy vartalak? És a Hold is szamon kéri, amit együtt igértünk Menj, ha menned kell, Varok Rad a szivemmel. Egy alom elég, Amit nem tépsz el, És én elfogadom, Hogy még élnem kell. Egy mas vilag, ahova én nem léphetek at, Nem kérhetem, vegyék el fajó életem.