Lehet, még csak egy perce vagyok élõ Igen, még valami fáj Az is fáj majd, ha át kell újra élnem: Hova tart ez a világ... Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám A ködfátyol betakar Visz a szél, mint egy porszemet az égen Melynek része vagyok már... És egy lélek száll a Fényben- Melynek átadom az énem... Füstbõl, ködbõl építi arcát a sok légtestû lélek Bennem álmodják majd újra át a fény dalát Vágyaim múltba veszõ fonalát Kiszakítja az életem földjébõl Ez a hely olyan más Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd... Ez voltam én - a Fények Földjén És most már bennem él a remény A testem csak test A vérem csak vér De Fény a lelkem... Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent Már nem láthatod többé a Nap fényét A félelmek után, már nincs, ami fáj- Meghal a bánatod A Lélek Templomát, mikor végleg Elhagyod, mert nem élhetsz örökké Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál, Azok nem tudják még..."